Nem ez az első blogom már, de az első olyan, ami másoknak szólhat, ami talán másoknak segíthet.

Hogy miben is...? Az majd remélhetőleg a visszajelzésekből kiderül, de a hipotézisem az, hogy segít majd az elfogadásban. Ez a cél, a legfőbb célja ennek a blognak. Úgy gondolom az elfogadás az egyik legfontosabb dolog, létszükség az élethez, különben ha ez nincs meg, nem leszünk boldogok.

Az elfogadás nem csupán annyit jelent, hogy nagy szavakkal kimondjuk; elfogadom. 
Elfogadom magamat és másokat..
Ez egy döntés.
Mindennapos döntés.

Hányszor van az, hogy felkelünk és már kritizálunk, minősítünk másokat, vagy akár magunkat. 

Folyamatos elvárásokat gyártunk, meghatározzuk azt, aminek nekünk és a másiknak meg kell felelni ahhoz, hogy "szeressem", s ha ez eltér az én általam elvárttól... Nos, akkor ott ette meg a fene a nagy szavakkal olyan nagyon vágyott elfogadást...-
Pedig a szeretet és az elfogadás nem kellene, hogy elvárások elé legyen állítva.

Ugyan, ennek mi értelme volna?

Fordítsuk meg; mi van akkor, ha azt érezzük, mi nem felelünk meg a mások elvárásainak?

EL-FO-GA-DÁS.

Amíg a másiknak baja van velünk, az addig még mindig csak a másik baja. 

Amiről még kell és érdemes sokat beszélni, hogy mi van akkor, ha a saját magunk elvárásainak nem felelünk meg.. Erről lesz még szó.